Lucy POV
Ez az. Mindjárt meg van. Már csak egy kicsi kell és elérem a kilincset.
- Francba. Túl nehéz vagy… Natsu… - mondtam, miközben majd kiköptem a tüdőmet. Hirtelen nagyon melegem lett.
- Forró… Szentséges Szar! – kiáltottam, mikor rájöttem. Natsu a két karját a nyakamba fonta, és úgy ölelgetett, puszilgatott hátulról. Így is melegem volt, mivel cipelnem kellett, de most, hogy Ő ölelget. Ráadásul részeg, ami azt jelenti, hogy még a test hőmérséklete is magasabb, mint egy normális embernek. És akkor ne is beszéljünk arról, hogy ő a tűz elemnek a sárkány ölője… ilyenkor mondják rám, hogy szerencsés vagyok…
Nagy nehezen végig vonszoltam az előszobán, be a nappaliba. Már szinte égette a bőrömet. Nagyon meleg volt szegény.
- Reménykedhetek, hogy van valahol egy lakásod, de ilyen állapotban úgy se tudod meg mondani. És hogy milyen magas most a hőmérsékleted? Ugye meg engeded, hogy tippeljek. Umm, lássuk csak 200?
Erre mintha egy kicsit magához tért volna. Szegényt szinte ledobtam a kanapéra. Nem tehettem róla, túl nehéz volt… és meleg.
- Lucy, most nálad vagyunk? – kérdezte kábán.
Mit csináljak most ezzel a szerencsétlennel?
- Nos, végül is aludhatsz a kanapén… - mondtam neki. Furcsán kezdett nézni rám. Éreztem, ahogy a szemével végig „kutatta” a testemet.
- Mit nézel rajtam? – kérdeztem félénken. Hirtelen, rám tört a félelem. Belegondoltam, hogy csak ketten vagyunk a lakásomba. Nem mintha ez korábban zavart volna, de most valami más volt. Ahogy ő ott ült és nézett. Látszott a tekintetén, hogy kíván. És ez engem megrémisztett.
A kérdésemre a szemembe nézett. Olyan csillogó szempárt még életemben nem láttam. Na, de nem az ártatlanságtól csillogott. Nem. Valami ravaszság volt abban a csillogás. És mégis. Majd elolvadtam attól a nézéstől. De jobbnak láttam, hogy egy kicsit egyedül hagyjam, így megfordultam és elindultam a konyhába.
- Nos… hozok egy kevés vizet, hogy ne száradj ki. – mondtam, de éreztem, hogy megfoja a kezem. Megálltam és felé fordultam. Féltem. De kíváncsi is voltam.
Megfogta a kézfejemet és megpuszilta.
- Lucy… - mondta lágyan. Nem hittem a fülemnek. Soha senki nem mondta ki így a nevemet. Majdnem elolvadtam csak aztán…
- Nem kell víz – folytatta – én tényleg nem tudom, hogy miért, de… ÉGEK A VÁGYTÓL!
Hirtelen nem fogtam fel mit mondott. Sokkot kaptam. Majd, mikor eljutott a mondat valódi jelentése, az agyamba, éreztem, hogy kinyitom a számat, de nem mondok semmit… Teljesen ledöbbentem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
eeeez jó. *-* :D nekem nagyon tetsziik :D
folytiiit >o<