Lucy POV
Wháá! Engedj El! – kiabáltam, ahogy csak bírtam. Míg végül egy pofon segítségével, ki tudtam szabadulni a kezei közül, amivel szorosan tartott. De mivel én egy szerencsés lány vagyok, ahogy elengedett, megcsúsztam a szőnyegben, és elestem. Natsu egy gyilkos pillantást vetett rám. Legszívesebben elszaladtam volna előle.
- Hey Lucy… - szólalt meg, olyan hangon, mint amikor ideges, mert nem sikerül valakit legyőzni… persze, hogy rögtön beparáztam. Arról nem is beszélve, hogy közben levette a mellényét, amit mindig visel… Aztán az övét is kicsatolta. „Menekülj! Fuss!” Ezt ordította nekem egy belső hang… de nem tudtam elmenekülni…
- Ha-ha. Lucy… te bármikor megüthetsz, ráadásul amikor csak akarsz… de én SOKKAL erősebb vagyok nálad. Ez vicces. – Mondta. Az arcára volt írva, hogy „Most úgy megbaszlak, hogy egy hétig érezni fogod…” A szemei meg csak szikráztak, és bosszúra szomjaztak… istenem, csak egy pofon volt… nem tettem semmi rosszat!
- Whááá! Mi a faszról beszélsz! Hagy egyedül te Bestia! – ordítottam neki.
- Sérted az érzéseimet. – vágta vissza rezzenéstelen arccal. Aha. Nagyon sérthettem. Ezek után megfogta a fejem és lesmárolt. Akár mennyire is ellenkeztem nem tudtam szabadulni. Minél jobban próbáltam, annál vadabbul smárolt. Aztán elkezdett lefele haladni. Már a dekoltázsomnál járt mikor nem bírtam tovább… nem is értem, hogy miért mondtam ezeket… és hogy miért kezdtem el sírni…
Natsu POV
- Így mutatod ki a háládat? Akárhányszor csak itt vagy, mindig megetetlek, ha meg éppen egy küldetésről jöttünk vissza, és komolyabban megsérültél, akkor meg ápollak is… idióta…
Erre felfigyeltem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire törékeny. Istenem mennyire hülye vagyok. De ha egyszerűen szeretem… Nem volt más választásom, be kellett bizonyítanom, hogy szeretem és nem csak az alkohol cselekszik bennem.
- Nézd… - mondtam neki, majd a két kezemet összeraktam, ahova egy kis mennyiségi tüzet juttattam. Majd ezeket a lángokat úgy alakítottam, hogy egy szívet formáljanak.
- Te vagy az én kincsem. Nézd… milyen „meleg”. – mondtam neki.
„Ígérem, nem foglak bántani” – gondoltam magamban. És innentől kezdve a „bizalmába” fogadott.
Lucy POV
- Te vagy az én kincsem. Nézd… milyen „meleg”. – Nekem ennyi elég volt, hogy rájöjjek, nem a pia beszél belőle. Ez az a Natsu akit én annyira szeretek. És akivel le akarok feküdni… Nem fogok ezek után ellenkezni.
Miután kimondta ezeket a szavakat, levette rólam a toppot. Én visszahúztam a fejét a mellemre, és ő tovább csókolgatta. Annyira belemerültem, hogy nem is vettem észre, hogy felállt velem együtt a földről és már a kezében tartott. Nem tudtam, hogy most mit fog csinálni…
- Hé. Mi a fenét akarsz most csinálni? Hova… - nem kellett sokat gondolkodnom, hogy hova is megyünk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
